Glasgow-ban elkapták Mark Hoppust egy interjú erejéig:

 Lesznek új dalok a turnén?

(Mark Hoppus, bass/vocals): Nem lesznek új dalok, hacsaknem rögtönzünk valamit

Az megeshet?

Közel vagyunk, hogy befejezzünk pár új nótát - de kétlem, hogy bármelyiket is eljátszanánk élőben, mert az egész show annyira pontosan fel van építve, a hangosítás, a világítás meg minden, hogy nem tudnánk beleilleszteni a műsorba. Ráadásul úgy gondolom, egy koncert nem a megfelelő hely új számok premierjének - mint egy zenerajongó, nem szeretem a koncertek alatt bemutatott új számokat.

Szóval semmi új, még a Reading and Leeds fesztiválokon sem?

Csak a slágerek.

Nem érzed úgy, hogy megcsaltad a blink-182-t, mikor megalapítottad a +44-et?

Egyáltalán nem hiszem úgy, de teljesen más érzés volt +44-ben lenni. Mindig amikor új számokat írtam arra gondoltam, hogy 'oh, ez rohadt jó gitár téma, Tom vajon milyen riffeket találna ki ehhez' - ez az érzés mindig ott motoszkált a fejemben, mert eddig csak vele közösen írtam számokat. Mindazonáltal ez egy jó alkalom volt, hogy kipróbáljak más, új dolgokat [a blinken kívül], és végül nem csak azt mutatta meg, hogy mi külön mire vagyunk képesek, de azt is, hogy mennyire igényeljük egymás tehetségét zenélés közben.

Voltál valaha féltékeny az Angels & Airwaves-re, hogy Tom nem hívott meg a bandába?

 Nem, az kízárólag Tom dolga volt, amire szüksége is volt és csinálni is akart. Nyilvánvaló volt, hogy kellett neki valami más is a blinken kívül, de ez engem sosem zavart.

Több millió embert inspiráltok szóló-, és basszus gitározás közben. Manapság ez dicsőség vagy teher?

. Egyértelműen dicsőség. Nagyon jó érzés visszahallani kiket inspiráltunk, vagy amikor egy együttes játszik és 'miattatok kezdtük el'. Ez egy jó dolog, ha ilyet hallok az mindig feldobja a napomat. Persze a visszajelzések egy része nem mindig úgy sül el, ahogy akarták volna: "Miattatok kezdtem el gitározni, egy hétvége alatt megtanultam az összes számotokat!"

 Gondoltad volna, hogy ennyi embert fogsz inspirálni egy Punk-Rock bandával?

Nem, soha! Egy pillanatra sem. Mi csak hangos punk-rock-t akartunk játszani és jól érezni magunkat. Elég hihetetlen, hogy idáig jutottunk.

Tehát hírnév sosem került számításba?

Sosem gondoltam, hogy lehetséges lenne. San Diego-ban kis klubbokban játszottuk a punk-rock számainkat, a legnagyobb célünk az volt, hogy turnézhassunk, hogy csak belüljünk a kisbuszunkba és a szülővárosunkon kívül is játszhassunk, hírnév gondolata sosem fordult meg fejünkben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.