Nagy blink-182 interjú

fordításér respect és köszönet az avalove.mlap.hu-nak 

Mark része:

Az elmúlt években, a bandában mindenki különböző projekteken dolgozott. Szerinted ez segítette az alkotást, miután újraalakultatok, hogy összerakjátok az új albumot?

Igen, abszolút. Úgy gondolom, hogy a blinken kívüli dolgok lehetővé tették, hogy felfedezzük a képességeinket, miben vagyunk jók, miben nem, mit tudunk egyedül letenni az asztalra.

Azt hiszem, talán ez volt a legfontosabb lecke, amit megtanultunk az öt éves szünetből, hogy mind a hárman nagyon különbözünk egymástól, és vannak bizonyos dolgok, amikben soha nem fogunk egyetérteni. És ezek a különbözetek tesznek minket Blink-é.

Gyakran, az összetartó erő választja szét a bandákat, ami naggyá teszi őket.  Néhány banda nem tud kompromisszumot kötni, és egyszerűen ezért szűnik meg. Úgy látszik, jól megtanultátok, hogyan kell kompromisszumot kötni.

Nos, még mindig tanuljuk. Ebből a csatából az ötleteink közül a legjobbak kerülhetnek ki. Talán ez a legnagyobb lecke, amit megtanultam, amíg olyan sokáig távol voltunk egymástól.

Hogyan döntitek el, hogy egy dalnak milyen irányba kéne mennie, amikor ennyire különböző zenei ízlésetek van?

Kifejezetten ezen a lemezen van rengeteg változás aközött, ahonnan indult, és ami lett. Vegyük például a "Love Is Dangerous”-t. Tom ötlete eredetileg az volt, hogy csendesebb, elektronikusabb dal legyen. Szerintem Travis és én tettük rockosabbá. Ha úgy nézzük, Tom adja az ötleteket. Nekem nem igazán vannak elképzeléseim a számokhoz. Elkezdek valamit csinálni, mint egy gitár riffet, és köré építek egy egyszerű dalt. Travis talál ki valami más, idegenebb és nagyobb dolgot, Tom pedig előjön egy igazán más irányba vezető ötlettel. Általában én szoktam visszahúzni őket a rockosabb, tömörebb összetételhez.

Mondj el egy átlagos napot a turnéról!

Az egy Mormota Nap (Úgy érti, hogy olyan, mintha egy napot újra meg újra átélne, mint az „Idétlen Idők” c. filmben a főszereplő - avalove). Minden nap nagyon hasonló, csak más helyszínen. Felkelsz a buszban. Egy parkolóban vagy, valahol a színpad mögött. Szerencsére már nagyon sokszor eljöttünk ezek között az épületek között, így már van egy tájékozódási pont, hogy merre vagyunk. Egyiknap ebben az arénában játszottunk. Felkeltem, és mindenhol üresjáraton lévő buszok sorait láttam. Ilyenkor keresel egy ajtót, bármilyen ajtót, amin be tudsz menni [egy épületbe]. Fogalmam sem volt, hogy merre lehet. Általában szokott lenni egy tábla, ami megmutatja, merre kell menni. Bemész, van valami reggeli, meg tudod nézni az emailjeidet, körbe sétálsz, és egésznap beszélgetsz. Én be szoktam menni az öltözőbe, ott vagyok egy ideig, látok pár embert, aztán visszamegyek a buszhoz. Unatkozok, sétálgatok, beszélgetek más bandákkal, aztán kezdődik a koncert. A koncert a legjobb része a turnénak. A show után visszamegyünk a buszba, filmeket nézünk, számítógépezünk, TV-zünk reggel négyig, amíg kezdődik minden előröl.

Az emberek mindig azt gondolják, hogy a backstage-ben (a színpad mögötti rész) milyen izgalmas dolgok történhetnek, pedig általában az emberek csak ülnek és unatkoznak.

 Ez nagyon érdekes, mikor a barátaim először jönnek a backstage-be, mindig valami nagy bulit várnak, de csak egy csomó embert látnak, akik a munkájukat végzik. Olyan, mint amikor eljönnek az emberek a stúdióba, mikor felveszel. Az emberek kíváncsiak ránk felvétel közben, mindenki azt hiszi, hogy csak zenélünk a 10órás időszakban. Pedig azt láthatják, hogy az emberek dolgoznak a felszereléssel, beállítják a mikrofonokat, próbafelvételeket csinálunk „Ez milyen volt? Tetszik ez a hangzás?” Fél órát dolgozol egy basszus hangon, aztán „Á, ez olyan unalmas” és hagyod az egészet.

Mielőtt elkezdtétek a 2009-es újraalakulás turnét, nem aggódtál, hogy túl hosszú volt a szünet, és az emberek nem törődnek már a blinkel?

Dehogynem. Fogalmunk sem volt, hogy mire számíthatunk. Voltak kisebb sikereink a mellék projektjeinkkel, de azok nem azon a szinten voltak, mint a blink. Visszatértünk egy öt éves kihagyás után, miközben kerestük a helyünket. Visszatértünk, és az volt a legnagyobb turné, amit valaha is csináltunk, a reakció annyira pozitív volt, hogy hihetetlen. Tényleg nem tudom, hogy történt. Nem tudom, hogy volt olyan szerencsénk, hogy az emberek annyira szerették a zenekart, hogy 5év szünet után is eljöttek megnézni minket. Ez nagyon menő dolog.

Nem lett volna nagy meglepetés, ha a Blink-182 örökre elmegy. Sok bandával megtörtént már.

Aggódtam is érte. A blink nagyon sikeres volt, és a csúcson hagytuk abba 2005-ben. Amikor visszatértünk, nem akartam megszívni. Vissza akartam térni, és csinálni valami menőt. Nem akartam úgy visszatérni, hogy egy szar albumot csinálunk. Büszke vagyok erre az albumra, és szerintem nem lett szar.

Egyáltalán nem lett szar, de a születése úgy tűnt, hogy nehezebb lesz, mint az előző felvételeknél.

Igen, ez így van. Ez egy teljesen más folyamat volt, mint amit eddig csináltunk. Nem volt Jerry [Finn] az élünkön. Minden más volt. 2003-ban kezdtük el a családalapítást, ma már a gyerekeink iskolába járnak, és annyi minden történt az elmúlt öt évben… Minden olyan őrült most a karrierünkben. Mind hármunknak külön menedzsere van, külön ügyvédje, külön üzleti tanácsadója.

Olyan, mintha a külvilágban teljesen mások, furcsák és bürökratikusak (az ügyintézésben tanúsított merev, az előírásokat minden esetben megtartó, de kicsinyes, szűk látókörű magatartás – avalove) lennénk. Úgy értem, jó emberek vagyunk, csak annyira mások a külvilágban. Da amikor mind a hárman egy szobában vagyunk, minden rendben lesz. Ha mind a hárman egy színpadon vagyunk, minden jó.

A felvétel teljesen más volt, de amikor mind a hárman egy szobában vagyunk, Tom felvesz egy gitárt, én fogom a bass-t Travis pedig beül a dobok mögé, valami történik. Működik. Már feladtam, hogy megpróbáljam kitalálni miért van ez, elfogadtam a tényt, hogy ki is Tom, ki is Travis. Nagyszerűek. Valamit beadok a közösbe, és hagyom, hogy történjenek a dolgok.

Mesélj Jerry Finn-ről

Az egyik legokosabb, legviccesebb, legbőkezűbb ember, akivel valaha találkoztam. Ő volt az ideális barát. Szívbe markoló az elvesztése.

Meghalt a repülőgép katasztrófában. Egyszer csak két kimondhatatlanul borzalmas esemény ért titeket.

Volt egy időszak, amikor minden nagyon sivár volt. Sok tragédia ért minket. Szörnyű volt.

Ez tudja az embereket elhúzni egymástól, vagy összehozni. 

Igen, a végén természetesen összehozott minket. De volt egy rettenetes, szörnyű időszak, ami még sokszor érezteti a hatását.

Ha egy csomó ember keresztülment volna azon, amin Travis, akkor közel sem lenne olyan funkcionális, mint most. Kevés dolog olyan tragikus, mint az ő esete. Senkivel se kéne ilyennek történnie. Azt hiszem, Travis jól kezelte a helyzetet. Ez őrület.

Bizonyos szempontból, a Neigborhoods egy érett hangvételű album nektek srácok. Azt kell mondanom. Megpróbáltam távol állni attól, hogy azt mondjam, a blink-182 érett albumot csinált, de ahogy hallgatom, ezt gondolom.

Nagyon sok ember fejében ti örökgyerekek maradtok.

Ez egy dolog. Megírtuk ezt a sötét, hangulatos, erőteljes, különös albumot, de ahogy felmegyünk a színpadra, idióta vicceket mondunk és gúnyolódunk egymással, ahogy mindig is tettük. Játszunk egy dalt, mint például a tartsatok össze a gyerekekért („Stay Together for the Kids”), közbe meg dobáljuk a szart egymásra.

Tom része:

Hogy megy a turné?

Hát, most kaptam el valami betegséget, szóval egy kicsit náthás vagyok. Ez az elsődleges oka, hogy kicsit nehéz. Elveszted a hangod, és van egy teltházas koncerted 17.000 ember előtt, szopás. De emellett a turné nagyszerű. Az én nézőpontomban ez egy jó időszak számunkra. A bandával tudok lenni, ahogy mindig is szerettem volna. Mindig is szerettem volna, hogy elkezdjük a megfelelő lépéseket… Nagyon büszke vagyok a megtett útra, ahogy a zenekar most mutatja magát az élő show-kon. Sokkal modernebb és jobban illő forma a rock & roll-hoz, a kicsi punk színpad felnőtt. Izgalmas ez számomra.

Olyan sok zenekar kialakít egy hangást, és minden albumon ugyanazt adja újra és újra.

Nos, úgy gondolom az emberek sokkal többet láttak a blinkben, mint amit mi, az utolsó felvételig. Úgy gondolom ezzel az albummal bebizonyítottuk magunknak, hogy „ Váó, mi is lehetünk igazi rock banda”. Én mindig úgy gondoltam, hogy a banda lehet gigantikus, mert megközelíthető, alázatos, és vicces. A dalaink jók voltak, magával ragadóak, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyra vihetjük azzal, hogy forradalmasítóak voltunk, vagy azért mert az ötleteink, művészetünk ilyen mindent átfogó. De úgy gondolom az utolsó albumon ráéreztünk erre.

Beszéltem Markal, és elmondta, hogy olyan epikus hangzást akarsz mint a U2 vagy a Muse. Néhány ember nehezen tudja elképzelni, hogyan is akarod ezt a hangzást bele vinni a blinkbe.

Ez az, ami annyira szórakoztató benne. Hogyan szólna? Meghallgatod az albumot. Hallod az Up All Night-ban, hallod a Natives-ben. Ezek a dalok komoly felépítésűek, felvezetővel. De hogyan mixelem össze a két világot? Az emberek hallják, hogy csinálom az Angels & Airwaves-ben, tudják, hogy Travis bármit letud játszani amit akar, és tudják, hogy Mark nyomja a legmenőbb, legújabb zenéket, producerkedik, és mindig is ő írta a legnagyszerűbb számokat. Szóval ez csak egy ambíció, egyfajta megállapodás a fejemben. De tetszik a gondolat, hogy az emberek csodálkoznak, vagy felháborodnak. Számomra ez egy vicces rész.

A végső hangzásban kompromisszumot látsz vagy összeolvadást?

Mindkettőt. Úgy értem, az összeolvadás a kompromisszum. A blink varázsa a kompromisszum. Több intró és epikus felvezető is lehetett volna, ha rajtam múlik – de az már nem lett volna blink. Mark és én majdnem a spektrum ellentétes oldalain állunk.

Én mindig próbálok előre haladni, de ő mindig előhozza kik voltunk, honnan jöttünk, és ahogyan ezek középen találkoznak, az mindig szép.

Voltak olyan pillanatok az album készítésekor, amikor frusztráltnak érezted magad?

Igen, persze …

És hogyan kezelted ezeket?

Csak ráharaptam a nyelvemre. Elkezdtem piálni, és haraptam a nyelvem. Azt hajtogattam magamban, hogy minden okkal történik, és azért történik így, mert így kell lennie. Én nagyon hiszek benne, hogy minden okkal történik. Folyamatosan találok magamnak csatákat, és ezek visznek engem előre. Mindig is ilyen voltam „Nagyon szeretném ezt a cuccot, és a szívem mélyén hiszek benne, hogy ez egy olyan dolog, ami jobbá teszi a bandát”. De csak azért mert hiszek benne, nem biztos, hogy úgy is lesz. Egyáltalán nem. Ezt meg kell tanulni, és hagyni a kompromisszumot érvényesülni.

Rengeteg dolog van most a nyakadban. Az új blink album és turné, az új Angels & Airwaves album és film, a vállalkozásaid és a családod. Nem érzed néha úgy, hogy ez kicsit túl sok?

Soha nem akartam, hogy két bandám legyen. De igen, ez túl sok. Különösen az elmúlt hat hónap volt nagyon nehéz, mert az Angels film 5 év után végre bekerült a mozikba, és most novemberben kijön a dupla albummal. Elkezdtem egy egész vállalkozást körülötte, és most az Angels & Airwaves maga a vállalat. Ezek mind mentek, miközben megcsináltam a blink visszatérő albumát. Megpróbálom tartani az egyensúlyt az érdekek között, miközben a feleségem rám néz: „Utálom a hülyeségeid, kevesebbet dolgozhatnál, és többet lehetnél velünk” én meg „Nem hagyhatok cserben senkit, érdekli őket, amit csinálok”. A fal mindkét oldalán állok, és ez vagyok én. Maradok az a kis punk rocker kölyök, de ugyanakkor a karosszékben ülő bölcs, aki megpróbálja kicsit más szemmel nézni a világot.

Úgy látod a blink a végtelenségig megy tovább, vagy aggódsz, hogy megint túlterheltnek fogod érezni magad 3-4 év múlva?

Nem, úgy gondolom a legtúlterhelőbb pontokon az elmúlt hat hónapban túlestem. A blink előbbre volt tervezve, de mindenki elfoglalt volt, ezért szorult háttérbe, én az első helyre tettem az Angels megjelenést, ami már be volt tervezve. Nem volt más választásom, nem csinálhattam a kettőt egyszerre. Soha nem fogom ezt újra megtenni. De vajon a blink folytatódik? Abszolút. Addig, amíg szórakoztató, és az embereket érdekli. És addig, amíg tiszteletben tartjuk egymást, úgy ahogy vagyunk. Azt hiszem bebizonyítottuk, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk.

Travis része:

Beszéltem Tommal, hogy mennyi dolog van most a nyakába. Ugyanez vonatkozik rád is. Elfoglalt vagy a blinkel, a szóló albumoddal és minden egyébbel.

A turné nagyon simán megy haver. Nem annyira foglal le. Csak bedobom magam, és gyakorlok minden nap. Otthon nem tudok csak úgy leülni és dobolni. Sokkal több felelősség van, ezért nekem a turné feloldódás. Olyan, mint egy kis friss levegő.

Ez egy elég hosszú turné, azért töltenél néhány napot otthon…

Igen, nem szeretek utazni. Szeretek más helyeken lenni, vagy elmenni valahová, de nem szeretem az utazás formáit. Bárcsak csettintenék egyet, és ott lennék. Ez az egyetlen mód, ahogy utaznék. Imádok turnézni, de nem szeretem az egész éjjeli utazást, vagy a hosszú órákon át tartó vezetést. De imádok koncertezni. Ha a gyerekeim mindig velem lehetnének, valószínűleg soha sem mennék haza.

Szerinted az új dalok jól illenek a régi dalok közé?

Abszolút. Különösen most, hogy az album kiszivárgott. Úgy értem, van egy szerencsés, és szerencsétlen oldala. A szerencsés oldala, hogy az emberek vágják a számokat, ami iszonyat jó. Miután felvettél egy albumot, csak arra vársz, hogy megjelenjen. Várod, hogy a rajongók meghallgassák meg ilyenek. Szívás, hogy kiszivárgott, de ugyanakkor jó is, hogy ezek a srácok megismerkednek az új hangzással. Az egyik legjobb ebben a turnéban, hogy új számokat játszhatunk.

Az album folyamatosan késleltetve volt, az emberek azt hitték, hogy valami baj van.

Szerintem ez már több volt, mint félre értés. Senki nem mondott ilyet. Az utolsó turnénk után, Tomnak meg kellett csinálnia egy Angels albumot. Szóval ezt kellett befejeznie. Mindig hagyunk egymásnak teret. Miközben ezt az albumot csinálta, én turnézni indultam az albumommal. Mark csinálta a TV műsorát. A Lil Wayne turnén szerettem volna zenét írni, elmenni a studióba a nap végén és dobolni. De nem lehetett, amíg nem voltunk igazából otthon, hogy csak erre koncentráljunk, úgy, mint az előző négy hónapban, amikor vettünk egy kanyart, és a legjobb anyagok születtek.

Az a tény, hogy külön stúdióban dolgoztok néhány rajongót kiakasztott.

Régen még nem voltak gyerekeink, amikor felvettük az albumokat. A Take Off Your Pants and Jacket-et az én raktáramban írtuk. Másfél hét alatt végeztünk, és pár nap alatt felvettük a számokat. Egy teljesen más folyamat volt, most sok minden nem egy szobában íródott. Más ötleteink voltak. Mutattam nekik az ütemeket: „Melyik jön be jobban? Melyikre akarsz írni?” Ez változik az évek során. Ha nem változna, az szívás lenne. Ez az evolúció. A dolgoknak változnia kell, és mi ezt pozitívnak látjuk. Az erősségünk az, hogy elő tudjuk venni az ötleteinket anélkül, hogy le kéne írnunk, hogy a jövő héten is emlékezzünk rájuk.

Egy az egy millióhoz az esély arra, hogy egy banda így berobbanjon, mint a blink. Azután hagyni az egészet, miután ez megtörtént, szörnyű lenne.

Azért több mint a semmi. Amikor visszatekintünk, látjuk… Biztos vagyok benne, hogy megtörténik ez más emberekkel, más területeken. Amikor a munka rabja leszel. Mindennap koncertezel, turnét turné után csinálsz, mint mi 10éve, és megszűnnek a kapcsolatok. Mindenki kiég. Érezni lehetett köztünk a feszültséget. Nagyon rossz volt a feloszlás előtt. Abban az időben, ha egy jobb menedzserünk lett volna, vagy valamilyen módunk kommunikálni, most jobb helyzetben lehetnénk. Ha visszagondolok, a balesetem után, amikor Tom és Mark először jöttek a házamba, fél perc múlva már hülyéskedtek: „Nézd a két faszfej barátod hat évig nem beszélt egymással, és most minden rendben van” Ilyenkor jössz rá, hogy milyen kicsinyes dolgokon vesztetek össze.

Az egyetlen dolog, ami megváltozott az, hogy külön öltözőnk van, és családjaink, akik velünk vannak az úton. Minden más ugyanaz. Ugyanazt a hatalmas energiát adjuk a színpadon, és kapjuk vissza. Ez nem egy olyan helyzet, amikor ki nem állhatjuk egymást, és a színpadon egymásra sem bírunk nézni. Ilyet még sosem éreztünk.

De azért voltak frusztráló pillanatok az album készítése közben.

Talán kis dolgok, többnyire mert nem tudtunk kommunikálni. Amikor én a Lil Wayne turnén voltam, Mark és Tom nagyon komolyan elkezdtek együtt dolgozni. Aztán amikor én lettem kész, és haza értem, Tom az Angels albumot csinálta, vagy Mark a TV műsorát. De ez csak annak a hatása, hogy hét évig külön voltunk. Elkezdtünk a saját dolgainkkal foglalkozni. Nehéz volt felvenni a kesztyűt és megmondani: „Hé, ember, bazd meg a szóló albumod” vagy „ Tom, tekerd le az Angels & Airwaves-t” vagy „Mark, a műsorod nem fontos most”.

Voltak olyan pillanatok, amikor Tom-tól olyan anyagot kaptál vissza, ami nem úgy hangzott, ahogy elképzelted?

Talán előfordult, de ez annak az eredménye volt, hogy külön stúdióba dolgoztunk. De ha közösen dolgoztok egy albumon, csinálhatsz valami olyat, ami kicsit más irányba viszi, mint amilyen szokott lenni. Szóval kijöttem az egyensúlyból, és Mark állított vissza. Ezért vagyunk itt. Ezért van itt a blink.

Biztos vagyok benne, hogy néhány rajongó csak a régi blinket akarja hallani, pl egy dammit 2-t.

Igen, megértem. De csak írtunk, és sok dal jött össze ehhez az albumhoz. Lesznek még más albumok. Ez csak az első csoportja volt a daloknak. Igazából alig várom a következő albumot, mert remélhetőleg nem lesz benne a kezünk annyi projektben egyszerre. Lehet, hogy olyan lesz, mint a címtelen album, ahol egy évet töltöttünk együtt, és csak dolgoztunk rajta. Fogalmam sincs, de úgy érzem mindenből adtunk a rajongóknak egy kicsit, amire számíthatnak. A végén nem lett egy olyan blink album, amin saját magunk szórakoztatására új dolgokkal kísérleteztünk. Úgy érzem, sok régi van, az újjak között.

Amikor újra összejöttetek nem aggódtál, hogy a feszültség meg maradhatott, és Mark meg Tom nem állt össze teljesen?

Olyanok voltak, mint a férj és feleség, aki visszatér a hétköznapokba. Mindig mondom nekik, hogy még soha sem láttam két férfit, akik ennyire közel állnak egymáshoz, és nem homoszexuálisok. És ez nem diszkrimináció a homoszexuálisokkal szemben. Bírom a heteroszexuális embereket, homoszexuális embereket, nem számít. De soha nem láttam még két barátot ilyen közel, mint Mark és Tom. Én mindig kettőjük között álltam, nagyon közel vagyok Markhoz és Tomhoz is. Olyanok vagyunk, mint egy pár, csak hárman. Szóval úgy töltjük a szabadidőnket, mint a barátok, csak lazán, néha olyan dolgokról beszélünk, aminek semmi köze a bandához. Olyan ez, mint bármilyen párkapcsolat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.